adrinatic
Szívesen KM40!
Van lelked...és ez manapág elég ritka dolog.
Nálunk elég sűrűn megfordulnak, valószínűleg pihenőhely nekik a holtág valamelyik eldugott területe.
2013. március 18. 21:29
KM40
Még annyit szeretnék hozzátenni a "kis" történetemhez,hogy ez nem az alföldön történt,hanem a Balaton felvidéken 2012 késő őszén,akkor a Balaton felé repültek nyugati irányból.
2013. március 18. 8:58
KM40
Szeretem őket,valami különös jó érzés amikor meghallom a hangjukat,ha nagyon ritkán felénk járnak.Általában mindig velem van a kis fényképező,egyáltalán nem alkalmas madárfotózásra...
Tavaly esett meg velem,hogy egy kisebb csapat hangját meghallva kiálltam az útra a házunk elé és nem hittem a szememnek,hogy felém repülnek,de még elég messze.Én földbe gyökerezve álltam és könyörögtem,hogy nehogy mégis másfelé repüljenek,mert még köröztek is egy helyen.
Végül szinte karnyújtásnyira a fejem felett repültek el(ez nem városban történt különben,hanem hegyen),mintha csak kíváncsiak lettek volna ők is rám:). Majdnem elsírtam magam,nem szégyellem bevallani,soha nem fogom elfelejteni!
Fényképező még a közelemben sem volt akkor,nagyon haragudtam magamra...
Elnézést kérek,de ezt muszáj volt itt megosztanom veletek!Irigylem a kép készítőjét,legalább viszontláthatom őket ebből a szemszögből,köszönöm!:)
2013. március 18. 8:37
adrinatic
Nem vagyok daruspecialista :) Sok csapattal találkoztam az elmúlt hetekben,rengeteg képet készítettem(valószínűleg a vonulásuk útjába esünk) de ez volt az egyetlen alkalom, amikor alacsonyabban repültek a szokásosnál.
Egy komolyabb géppel kiváló képeket lehetett volna készíteni, de az én kis Fujimból ennyit lehetett kipréselni :)
Hozzászólások
Van lelked...és ez manapág elég ritka dolog.
Nálunk elég sűrűn megfordulnak, valószínűleg pihenőhely nekik a holtág valamelyik eldugott területe.
Tavaly esett meg velem,hogy egy kisebb csapat hangját meghallva kiálltam az útra a házunk elé és nem hittem a szememnek,hogy felém repülnek,de még elég messze.Én földbe gyökerezve álltam és könyörögtem,hogy nehogy mégis másfelé repüljenek,mert még köröztek is egy helyen.
Végül szinte karnyújtásnyira a fejem felett repültek el(ez nem városban történt különben,hanem hegyen),mintha csak kíváncsiak lettek volna ők is rám:). Majdnem elsírtam magam,nem szégyellem bevallani,soha nem fogom elfelejteni!
Fényképező még a közelemben sem volt akkor,nagyon haragudtam magamra...
Elnézést kérek,de ezt muszáj volt itt megosztanom veletek!Irigylem a kép készítőjét,legalább viszontláthatom őket ebből a szemszögből,köszönöm!:)
Egy komolyabb géppel kiváló képeket lehetett volna készíteni, de az én kis Fujimból ennyit lehetett kipréselni :)
Mira